Első komolyabb motorom, a Kawasaki ER-5 után, úgy éreztem ideje nagyobbra váltani. A Kawával egy hosszú szezont töltöttünk együtt, nagyon megszerettem ez idő alatt a kis vasat, de az idő múlásával egyre gyakrabban éreztem úgy, hogy igaz, amit szinte mindenhol olvashat az ember, ha a típus iránt érdeklődik: ez egy kiváló kezdőmotor. Igen, a hangsúly ezúttal a "kezdő"-n van, nem mintha a "kiváló" jelző nem állná meg a helyét.
Szóval, eljött a váltás ideje. Eladni semmiképp' nem szerettem volna. Napi használatban volt az ER-5, munkába járásra és hétvégi örömmotorozgatásra egyaránt alkalmas volt. Ki is használtam rendesen ezen tulajdonságait, rengeteget mentem vele, amikor csak tudtam motoron ültem - rendes motorbuzi révén. Emiatt eladás helyett inkább cserélni szerettem volna, hogy egy percre se maradjak motor nélkül, így elkezdtem bújni a szokásos képesmotor-használtautó-használtmotor szentháromságot.
Elsődleges szűkítési szempontom természetesen a ccm és emelett az ár volt, sajnos az évjáratot az előbbi így is úgy is leszűkíti. Így akadtam egy '92-es Gsx-R 750-es hirdetésére, ami elsősorban a lóerő rovatával és a szép esztétikai állapotával keltette fel az érdeklődésem. Hosszas levelezés és több telefon váltás után megállapítottam, hogy hajlandó vagyok belemenni a cserébe. Némi egyezkedés után - a ráfizetés mértékét illetően - megegyeztünk. Hozzá kell tegyem, hogy majdnem nem jött össze a biznisz, mivel első nekifutásra nagyon kitartóan próbáltam ragaszkodni az általam elképzelt összeg mértékét illetően. Ez egészen a gixer beindításáig sikerült is.
Nem bántam meg a cserét, járt még a motorhoz két ajándék emelő, motorolaj, fékfolyadék, légszűrő tisztító, plusz a 100+ kilométeres szállítást is a másik fél állta. Rövid tesztkör után azonnal megírtuk a papírokat, majd egy pár napos melóba járás után következett egy laza 3 hónapos téli pihenő. (Decemberben a legjobb motort venni! :D) Ezalatt a néhány nap alatt nem sok tapasztalatot sikerült begyűjtenem, azon kívül, hogy sportmotorhoz nem szokott ember számára az üléspozíció edzettségi szinttől függően 20-30-40 perc után válik kínzássá. Ezen a ponton erősen el is bizonytalanodtam, hogy jó ötlet volt-e ilyen stílusú motorra váltani...
A téli állást követően újra nekifutottam a dolognak. Ezúttal is úgy éreztem, hogy a tökéletes munkába járós motorról sikerült a tökéletesen melóba járásra alkalmatlanra váltanom. Általában 20 perc és/vagy 3 lámpa után kezdett el fájni a csuklóm, az alkarom, majd a hátam. Minden reggeli megérkezés után lumbágós nagyfaterokat megszégyenítő panasz áradatot zúdítottam a környezetemre. Irodai munkát végzőként és akkoriban éppen rendszeres sport tevékenység hiányában hamar átértékelődött bennem a "sport-motor" fogalma, mivel számomra már maga a motorozás is felért egy külön sportággal.
Ez a kezdeti kínszenvedés olyan 4-5 hét elteltével múlt el nálam. Megszűnt a brutális izomláz (minden motoron töltött fél óra felért egy komplett hátedzéssel), az alkarom és a csuklóm is egyre később fáradt el, míg végül eljutottam arra a pontra, hogy majdnem hogy természetesnek éreztem az üléspozíciót. Közvetlenül átülve egy naked motorra már-már irreálisnak, sőt viccesnek éreztem a felegyenesedett pózban motorozást. Fura dolog ez, de tényleg mindent meg lehet szokni ezek szerint.
Na, akkor térjünk át a jó részre! Milyen is menni vele? Eszméletlen. Ez volt az első gondolatom, mikor kicsit komolyabban sikerült megcibálni a motort. Egy 500-as kéthengeresről átülve úgy éreztem, hogy ez a teljesítmény nemhogy nem való utcára, de embernek nem való. Mint később kiderült, azért ezt is ugyanúgy meg lehet szokni, bár tény, hogy ettől függetlenül is tartom, hogy felesleges ekkora teljesítmény hétköznapi használatra.
Ettől függetlenül hatalmas élmény egy ilyen teljesítményű vassal közlekedni. Maga a tudat, hogy ott lapul alattad a 100 akárhány lóerő, még ha nem is használom ki az esetek 90%-ában, felemelő. Alap esetben a 14.000-es fordulatszám tartomány igen kis részében használom a motort, ez kb. 4-5 ezres fordulatnál történő elváltásokat jelent. Így használva 5.9 literes fogyasztást mértem 100 kilométeren, ami egész tűrhető egy ilyen kaliberű motortól. Ezzel a stílussal is bőven a forgalom tempója fölött haladunk. Nem herélt dobbal kellemes morgó hangot hallat a kipufogó, tökéletes városi közlekedési eszközként funkcionált a masina.
Azonban 7 ezer fölé forgatva igencsak megvadul a gép, mintha egy teljesen más világba csöppenne az ember. Leginkább egy hipertér ugráshoz tudnám hasonlítani ami történik. A kép kezd elmosódni, brutális hanghatások és rezgések közepette katapultálsz az ismeretlenbe. Ilyet csak a koordináták pontos ismeretében ajánlott tenni, mivel, ha nem vagy elég körültekintő könnyen szétcsattanhatsz egy előtted haladó jármű hátulján.
Nem embernek való, komolyan mondom, mégsem kéne más per pillanat.
Lássuk az esztétikai részét. Az én ízlésem szerint ez egy nagyon szép, formás, klasszikus sportmotor. Persze könnyen előfordulhat, hogy újabb motorokhoz szokott társaim véleménye szerint inkább az "öreg szar" kategóriába esik. Szerintem szép. Van benne anyag, nem egy 150 kilós ugyanannyi lóerős "műanyag motor", ami a mai irányvonalat leginkább jellemzi. Nem is transformers design de még csak nem is retro. Semmilyen tekintetben nem nevezhető trendinek,talán ezért is tetszik annyira.
Nem vagyok egy megszállott technokrata, de a fordított teleszkópot mind esztétikailag, mind menetteljesítményben tudom díjazni, különösen az ER-5 kissé billegős futóműve után. A burkolatok szépek és elég masszív külsőt kölcsönöznek az amúgy sem pehelysúlyú gépnek. A fejidom pedig remek szolgálatot tesz 100 km/h felett.
Furcsa, hogy míg naked motorral jártam úgy gondoltam, hogy a sport motorok burkolt nakedek, míg ma a gixer nyergéből épp' azok tűnnek lecsupaszított speed motornak...de inkább ne menjünk bele ilyen filozófiai kérdésekbe.
A hátsó ülés a kategóriához képest királyi méretű, kellemesen párnázott, rövidebb túrákra is alkalmas, bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy akár hosszabb utakra ne lenne az és ezt nem csak a hátsó ülésre, de az egész motorra értem. Mivel itt a nyár a küszöbön, ennek hamarosan akár a végére is járhatok. Amennyiben így lesz természetesen megírom egy másik bejegyzésben a tapasztalatokat.
